Tandori Dezső verse nekem dedikálva, bennne verses kritika Szélen balzsam című, első verseskötetemről:
Tandori Dezső
Korántsem farsangi tőrmellékek
I. Szélről
Mesterházy Balázsnak
Ahogy Szép Ernő, hogy „Néked szól”, nékem szólt,
valami töredéke ennek
így szólt velem Mesterházy Balázs
újmesternek, vagy nem is oly új
ő, és érzelmekkel bizonyít
egy ily korban, mely mintegy – bár békés –
géppel száll fölénk és nem tudja, e kor, igen.
Akkor ő föléje megy a Napnak, mint mondja,
meggyűrt és aranyló csomagnak, és Pilinszky is ő, mollban,
mert hol van a törődött kézfej, a megfagyott, gyűrt sár,
szabadon idézem. Ah, Mesterházy Balázs, Neked
hadd mondom el, könyved köszönve, merészséged a forró
érzelmekkel, melyek a legjobb helyeken tárgyszerűek is,
és mert a J. A. éve véget ér, mire ez megjelenik, hadd
mondjam el álmom. A töltés kórói közt hevertem, és reccs,
hallottam a bokrok közül, mi ez, kis nyúl, gondoltam,
vagy komámasszony meg egy úr fog a zöldlevelesből
két iccényi mellől, szakkerment és horgel? Ha
valaki hallja aluvásom, tán horkoltam, horgeltem, bármi.
És hogy reccs, mondom.
Na, felpattanok, és pl. úgy
gondolom, egyrészt én, T. D., műfordító stb. és nagyon
nem pihent agyú ember, álmomban is előtte
a XIV, XV, XVI… XXIV kerületszámokat soroltam,
és hogy egy esszékötet nem állt még össze, igen, kire is szól
megbízatásom, és hová „pratáltam” el (anyám szava) a cuccot,
fele már megvan… és közben egészen más könyveket
hittem e Doderwulf nevű szerző műveinek, mondom, álmon.
Hogy fogom, lehetőleg hamar, megoldani ezt? Hisz rám
bízták. Én meg elpratáltam. A reccs hang, melybe ez átment,
kimondottan jól jött, Balázsom. Ahogy te kis csomagnak
a Napot. Aranylott, mint a rekettye, barnállott a bokorzat,
és én, mondom, pl. úgy gondoltam agyammal,
én itten átmegyek. A cipész tette ki kirakatába:
„A czipész” (sic!) „a 24-es szám alá átal ment.” V. által.
Aztán plúgy, plutty, ha volt, ez az agyam volt, bár
előtte reccs. A magyar nyelv különös többes-használata szerint
ráadásul combom közt ment a vonat, combom közt a vonat volt,
én már nem számolhattam, hány kocsi, az agyam plutty,
nyista megoldandó esszékötet, bár akkor már felébredésért
küzdöttem, ez lassan meglett, kávé, minden. De
hát nem, ez a fránya magyar nyelv? Hány kerék után nem volt
már vér se a sínszálon – csak mellette –, s én, ha már
lóverseny és magyar szellemünk humorizáló hajlama, horror-
hosszal mindenek, a világ, komámasszony stb. előtt. Ölel TD-d.
II. Akit nem hagynak… agynak…
Aztán, mint kényszerűen ésszerű agynak,
kit nem hagynak,
bocsánat, logikus agynak,
melyet bajosan adhattak át ott már az agyagnak, olajozottan
voltak a zúzalékkövek, azon folyt le a dolog,
logikus agynak, mondom,
Sir Paul házassága jutott az eszembe,
ébren-e, álmon-e még nem emlékszem,
ez ilyen, szintén, ez a Nap-kép, hón alatt csomag,
igen, hogy tegnap Django csodás zenész-utódainak koncertjét
hallgattam a Theaterkanálon, és hogy a csonka kezű álomzenész,
Django mennyivel jobban járt muzsikáival, melyeket így
ápolnak, lélek-és-minden-társai, csudásakat nevetnek,
mint a Szakcsi, kinek hódolatom innen, és övéinek,
szintén Theaterkanal, láttam (járni én sehova nem járok,
de egyszer a verseimmel együtt zongorázott a Nagy Szakcsi,
majd a kisebbek is nagyok lesznek hamar, ez 1986-ban volt, vagy
hogy), jobban járt dalaival a Django, mint félelmetesen szintén jó
dalaival Sir Paul, egykori Paul Mcsatöbbi, jobban,
mint ezzel a házasságával, no, nem is tudom, miért mondom.
III. Egy rajz következik
Másik lapomban (pardon), Tiszatáj – és még Forrás, Eső, ÉS –
bedobtam
egy kört, így:
Rajz (TD/Korántsem- 4/a, 1. ábra)
Kis hibával, vagyis hogy körbeér, körbeér e kör, körbeér-e,
a kötőjelecske hiányzik stb.
(De hogy többfélét jelent. Persze, hogy körbeér, de máris
kötekszünk, igen, tényleg?) Mármost
azt mondom itt, hogy ne magam ismételjem: a körnek
nem a négyszögesülés a legnagyobb baja, önrontása,
hanem ha zsugorodik, az. Nem? Pl. így (plígy):
Rajz (TD/Korántsem – 4/a, 2. ábra)
Stb. Meddig zsugorodhat????? Vagy azonos ez azzal, hogy mi
meddig bírjuk rajzolni, mérni?
Gyengém, beiktatás:
Jaj, sánta Potyi madárkám
túl sokat sír éjten!
Törött lába
fájna?
Def… félreütöttem.
De félreütöttem, riadalmamban.
Balázs uram, feltűnően
sokat sír ő éjten.
Csak nehogy letűnő
is legyen
e sírás.
Csak azt se mondhatom,
én tűnnék le előbb.
Neki ki maradna?
(Jó, jó, feleségem,
kutyám, Dömi medvéimék…
kevésbé ők már…
csak az egész líra
ily túlzásokból áll.
Az élet ne legyen líra,
az élet lenne egyensúlyozottabb,
szerethetnénk soká, akiket
szeretünk, de ezt
Ottlik megmondta már.
Gyenge beiktatás, riadt beiktatás,
a gyengéd: csak a jó.
Mit, hogy ne bírnánk egész végig mérni?
Ez nemcsak annyi, hogy tőkekoncentrációval szállunk fölébe,
és nem fillér már a szilánkja, J. A., drága,
fillér már nincs, és mikor lesz cent?
A bokor, ez-meg-az, reccsent.
Nekem aztán a cent se kell valami oly nagyon, de hagyjuk.
Nézzük ez a zsugorodó-kört-egész-végig-nem-követhetjük ügyet.
Ezt az egészvégügyet, hogy ne mondjam.
S jó, itt álljunk le.
IV. Scilly
Nagy zavaromban/nagy magányomban
míg a Djangót hallgattam,
Romane-t, a kékinges bőgőst
én nem is tudtam de tényleg
olyan voltam mint a Scilly-szigetek
brit vizek
igen ahogy kiállnak
Semmijükből rendre s bár közel a part
azt kiáltják az óceánnak:
víz! víz!
olyan magányosak!
hogy így kiáltoznak plusz!
V. Egy tétel, Witti, de nem csontra (hús még, vér, de nem kontra)
Egyenértékek
Nem is élek már! (Jelképesen, MB)
Hogy lehetnék magányos? (Valóságosan, MB)
VI. S jó M. mester, még egyszer, tudd
Ha megvagy magányoddal,
nem leszel te magányos.
Csak akkor leszel az,
ha ellene küzdesz. v. küzdasz, küz-dac, küsz-dacz.
v. Ha magaddal megvagy, magányra az nem hagy – hoppá, nem.
Magányoddal megvagy, magadra az nem hagy, jó úr, Mesterházy!
Ezt tudtam irkálni.
bp. 2006. okt. 13-16-án, ni
Tandori levele nekem, miután bátorkodtam elküldeni neki a Szélen balzsamot, ő pedig elolvasta, szerette, sőt!
Mesterházy Balázs 