Könyvek

Borító (17)_Gp

Gesztenye placc

(novellaregény) Kalligram, 2018

“Szeretnivaló könyv, behúz, kíváncsivá tesz, lezárt lezáratlansága jár a fejemben később is, intenzív utóízek, így mondanám, fény és fanyar a nyelv hátoldalán.  Tegnapok és másnapok, egy dunántúli „faluszövet” kocsmák övezte Iskolával (két tannyelvű gimnázium), nevelődés, sőt Bildung a múló és telő hold szubjektívje alatt – az égben minden este hrabál van. Egymásba illanó kerek és szögletes, finom és brutális történetek, zörgő és suhanó narratívák, amik így-úgy, de áthaladnak eme idegsejt, e kisvilág közepén, a gesztenyeplaccon, hová, ha fellapozván betér Ön, kedves olvasó egy fehér fröccsre, netán takarékosan végigszívja cigarettáját, nem bánja meg.”

Parti Nagy Lajos

(hátsó borító szövege)


$-MESTERHAZY-B_Balnak hangja_COVER.indd

 

 

 

 

 

 

 

Soha nem látott bálnák hangja

(versek) Kalligram, 2017

“Komolyság, irónia, játék – szétválaszthatatlanul.

Az ún. nagy szavak. Mit lehet velük kezdeni. Hogyan lehet újra kimondani őket. Ha egyáltalán. Halál. Közelség. Halálközelség és újrakezdés. Szív. Satöbbi. Visszavétel és állandó pontosítás. Mert a valódi költészettől szavakat kapunk az életünkre.”

(Első fül, részlet)

“25 éves kor környékén a szív sejtjeinek kb. 1%-a cserélődik le évente.

Egy teljes emberi élettartam alatt a szív sejtjeinek majdnem a fele megújul.
A szívemnek az a fele, amelyikben a történetünk van, majd még akkor is meglesz, mikor végzünk.”

(A szívnek az a fele)


Szélen balzsam_borító

 

 

 

 

 

 

Szélen balzsam

(versek) Jelenkor Kiadó, 2006

“Mesterházy sokoldalúan bánik a nyelvvel – mintha mesteremberként, szakmunkásként szerelgetné, boncolgatná szavait, darabjait külön-külön is megtisztogatván, s ugyanakkor mintha bűvészként zsonglőrözne is nyelvének darabjaival s egészével. Technikája, mely a nyelvi darabkák önállósításával s elmozdításával operál, költészetét, ha távolról is, rokonítja azzal a költői nyelvfelfogással, mely Tandori, Ferencz Győző, Szilágyi Ákos költészetében ragadható meg leglátványosabban, ám az ő költészetük gesztusait Mesterházy bizonyos értelemben, hogy költészetének regiszterében szóljak, még überolja is. Mesterházy a folyamatosan beillesztett vendégszöveg-darabkáival, német-angol ki- vagy beszólásaival, számítógépes trükkök beidézésével mintha még tágabbra venné azt a nyelvi tartományt, melyet bejárni akar…”

(Margócsy István: A pátosz és a posztmodern / KÖNYVKRITIKA – Élet és Irodalom, L. évfolyam 49. szám, 2006. december 8.)