Váczi Eszter Quartet: LESZ MAJD ÚGY
(2024-2025)
Mélyebbre
(Zene: Gátos Iván
Szöveg: Mesterházy Balázs)
verse 1.
Meglett ám majd’ minden,
hol van már.
Eltűnt, és mennyire kár.
Meglett ám majd’ minden,
úgy lett meg, nem hittem,
ezzel, hát megvolnánk.
verse 2.
Késő van, elmúlt már,
késő van.
Suttog és őszül a táj.
Késő van, elmúlt már,
élet volt, kicsit fáj.
szívben sűrű homály.
ref.
Mélyebbre,
merülök mélyre,
mögöttem Nap.
Az életben
mennyi a véletlen,
kicsúszott kezemből, tegnapi kis csoda.
verse 3.
Megvolt ám majd’ minden,
hol van már.
Kopott, és múlik a báj.
Megvolt ám majd’ minden,
úgy volt meg, nem hittem,
ennyivel meglettem hát.
verse 4.
Meglett ám majd’ minden,
hol van már.
Eltűnt, és mennyire kár.
Meglett ám majd’ minden,
úgy lett meg, nem hittem,
ezzel, hát megvolnánk.
ref.
Ugyanaz a reggel
(Zene: Gátos Iván — Váczi Eszter
Szöveg: Mesterházy Balázs – Váczi Eszter)
verse 1.
Ugyanaz a reggel,
mindig ugyanaz,
ugyanaz a mozdulat.
Ugyanaz a kés vajaz,
néma a panasz
sötét reggeleken.
verse 2.
Ugyanaz a napra nap,
mindig ugyanaz,
ugyanaz a pillanat.
Elfolyik a pirkadat,
szalad az idő,
nem áll meg, nem marad.
ref.
Már nem az vagyok, aki naivan ébred,
este bort ivott, kátyúba lépett.
Az idő tele volt ígéretekkel,
hogy nagy dolog lesz az életemmel.
Nem szólt senki, hogy függönynyitás,
nincsen próba, csak előadás.
Káosz az egész, csak kapkodás,
és a tapsolás már
máshonnan szól.
verse 3.
Legalább a végén egyszer úgyis sírni kell,
apró átfutási idő ez a kis élet.
Nem hiszem, hogy ezen a kevésen kívül lehetne másom,
ugyanaz a ritmus,
ugyanaz a szívdobogásom.
ref.
verse 3.
ugyanaz a ritmus,
ugyanaz a szívdobogásom…
Elmentem a szívem
(Zene: Gátos Iván — Váczi Eszter
Szöveg: Mesterházy Balázs)
verse 1.
Elmentem a szívem után,
és most oly kábultan és oly sután nézek,
mintha minden átmenet
nélkül szabta volna szét a lelkemet
a mi nagy történetünk.
Hogy hogyan, hogy nem, hogy nem tévedtünk.
verse 2.
Elmentem a szívem falán
minden titkunkat, és csupán
azt súgom meg neked,
hogy a töréseket, meg a sebet
ott középen, na, azt tőled kaptam,
és, hogy ezt a szívet, hogy nagyon, hogy úgy akartam.
ref.
Régen voltam, furcsa játék,
Kicsit szúr csak a szívtájék
környékén, érzem, talál.
Belőled nekem ennyi jutott,
nem maradt belőled más,
csak az én, csak a ha…
csak ez a halk szívdobogás.
ref. var.
Régen voltam, furcsa játék,
kicsit szúr csak a szívtájék
környékén, érzem, talál.
Belőled nekem ennyi jutott,
nem maradt belőled más,
csak az én, csak a ha…
csak ez a halk, ügyetlen szívdobogás.
Az élet néha eltalál
(Zene: Gátos Iván — Váczi Eszter
Szöveg: Mesterházy Balázs)
verse 1.
Ami szép, az is múlni tud,
szerettem volna, ha tovább tart,
kicsit tovább marad.
Milyen mohón markoltam fel mindent,
az aprót, a törtet, a fontosat.
Néha visszaléptem, megnéztem őket,
minden oldaláról cifra életünket.
Narancs illatú tengerpart,
halvány mosoly, majd őrült kanyar,
egy csokor virág és ostoba csók,
folyton csak változás, nincs, ami volt.
Az élet néha eltalál,
mellkasban könnyen tágul.
Ráül a szívre, túl sok,
túl sok van búcsúzkodásból.
Máskor elmegy mellettem némán,
köszönés nélkül otthagy,
játszom a bátrat, erőset,
könyörtelent, játszom a magabiztosat.
verse 2.
Lábaimnál ott hever a tenger,
a hullámokon eltörik a fény.
Neked Nápoly remeg mögötte némán,
nekem az édes Saintes-Maries-de-la-Mer.
Tudod, te és én már rég’ nem vagyunk együtt,
de a tenger még mindig közös bennünk.
Igen, hívtalak akkor délután,
te nem jöttél, de jobb így talán.
Vártam, hogy elmúlj, hogy kimenj belőlem,
Tenger a lábamnál, csillagok felettem.
ref.
3. (csonka) verse
Hűlt helyeden most virágok,
szívem olcsó, poros kirakat.
Sok otthagyott kacat zörög bennem,
tenger a lábamnál, csillagok felettem.
ref. 2x
Lesz majd úgy
(Zene: Gátos Iván — Váczi Eszter
Szöveg: Mesterházy Balázs)
verse 1.
Hozzánőttem ehhez a fényhez,
mint gyomnövény a falhoz.
Árnyék a járdához,
szorongás a vasárnaphoz.
Játék ez, kérem,
mindent odahagynom,
elveszteni az egészet,
üres pókerasztalon.
ref.
Voltam már sok,
voltam kevés,
voltam már elég,
voltam rengeteg.
Lesz majd úgy,
ahogy volt is már,
lesz majd úgy,
hogy nem leszek.
verse 2.
Jó lett volna kék ég alatt állni,
szívedért sajátomat adnom,
jobban vérzik a naplemente,
ha délről látom az északi parton.
Botladozom, így nehéz,
mindent visszaadni,
nem kérdezték, nem is kértem,
hát ennyi volt az annyi.
ref.
bridge
Az élet, ha megkerül,
az ember kicsit magánál tartja,
bolond körhinta, sohasemvolt vásárfia,
valaki mindig tekeri, ha teheti, feszíti, hajtja…
…feszíti, hajtja.
ref. 2x
(Zene: Gátos Iván — Váczi Eszter
Szöveg: Mesterházy Balázs – Váczi Eszter)
verse 1.
Múltból itt ragadt, vén, parókás dáma,
privát Casanova minden palotába.
Omló falain betörik a tenger,
lüktető pulzusa, egyre lassabban ver.
Harsány kirakatban plasztik gondolákat
üres szemű maszkok dermedten csodálnak.
És a történetek…, szájon, szíven lakat.
Elporladtak mind a macskakövek alatt.
ref.
Velence, Velence!
Rizsporos szelence.
Bolyongó arcok
festék mögé rejtve.
Velence, Velence!
Árkádos kelepce.
Mutasd a szívedet,
hol rejted benne!
verse 2.
Forró délután, a csukott spalettákkal.
Házak ablakában száradó ruhákkal.
Esti forgatagból most kiszól egy cselló,
vacsora után egy kis limoncello.
Elfásult zenészek újrakezdik éppen,
hátam mögül hallom „játsszuk inkább C-ben!”
És az égre fordul két apáca feketében,
így bújócskázik a Halál Velencében.
ref. 2x
Mi lett volna ha
(Zene: Gátos Iván — Váczi Eszter
Szöveg: Váczi Eszter)
verse 1.
Mi lett volna, ha mégsem mész oda,
mégsem írsz neki, mikor és hova
siessen hozzád, ha látni akar,
letépni ruhádat hamar, hamar.
Még, hogy látni akar! – ha-ha!
Nincs is olyan, hogy mi lett volna, ha…
verse 2.
Az éjszakák vajon meddig tartanak,
hánykolódunk a titkaink alatt.
Hazug ajkaknak cukros a csókja,
elveszni benne egy ördögi szóra.
Még, hogy ördögi szó! – ha-ha!
Nincs is olyan, hogy mi lett volna, ha…
ref.
Mi lenne most,
ha a „milettvolnaha”
„milennemostja”
„milesz” is volna?
És gondolnál rám
abban a mostban,
amiben meglopsz
folyton azóta.
verse 3.
Mi lett volna, ha nincsenek soha
„milettvolnahák”, mert az ostoba,
hűséges ajkaknak hűsít a csókja.
Elvesznék benne egy angyali szóra.
Még, hogy angyali szó! – ha-ha!
ref. 3x
Nincs is olyan, hogy mi lett volna, ha…
Elmúlás fehérben (Láttalak elmenni)
(Zene: Gátos Iván — Váczi Eszter
Szöveg: Váczi Eszter)
verse 1.
Láttalak elmenni,
aztán ködbe léptél.
Elnyelt a fehér füst,
valakire néztél,
valakire, akit nem ismerek,
nem tudom, ki ő, és mióta szeret.
verse 2.
Fehéren gomolyog,
megeszi a fákat.
Aztán a lelket,
mennék utánad.
Most is, mint álmomban,
nem mozdul a lábam,
bőröm alá kúszik,
elolvad a számban.
ref.
Talán hagyni kéne,
engedni mélyre.
Dobjon az örvény
vissza a fényre.
Talán hagyni kéne,
halni szépen,
miénk az elmúlás fehérben.
verse 3.
Lassan üres lesz valóban minden.
Semmit nem látok, talán semmi sincsen.
Várok, míg felszáll, elpárolog végre,
és ha újra látok, kilépsz majd belőle.
refr. 2x
La-la-la-la…..
Mesterházy Balázs 