Archív

Megjelenés előtt a 4. könyv: RANDOM (versek) – a kiterített borító:

KÖZÖSSÉGI VERSESKÖTET-PROJEKT: Nyári 5 szavas versek

2017. július 6-31. között a Fészen az oldalamat követőkkel közösen játszottunk egyet a szavakkal, abban a nagy hőségben. A 26 nap alatt majdnem minden nap kaptam valakitől öt szót, és abból az öt szóból kellett megírnom egy verset. 22 szövegecske jött létre a 26 nap alatt, kis, közösségi verseskötet, mondhatni. Most közzéteszem, kicsit javítva, szerkesztve, a megadott szavakkal együtt…

(1) Maiden
– Kátya verse –

(Szavak: gyermek, út, bor, szél, felhő)

Csak ültem melletted, mint a gyermek,

aki nem szól, gondolja felnevelnek

majd úgyis, csak hagyni kell,

ahol szél fúj, ott mozognak a felhők,

út is kerül majd a lábak alá, nyilván,

meglesz majd minden szépen,

némelyik dolog többször is talán,

remélni azt lehet, hogy időben még,

vagy esetleg (ha szabadna ilyet)

a legjobbkor, nyugtat a tudat, hogy idővel

nemcsak nagyobb leszek, mint a gaz,

de nemesedek is valamennyit, akár a jó bor,

szóval így ülök melletted a padban,

matek lesz, remélem te készültél,

te vagy most minden reményem,

tényleg nehéz, súgjál légyszi, súgsz,

nézlek, de nem értem,

tolod felém a dogádat, lessek akkor,

de én csak a pólódat nézem,

ott bezzeg van hangerő,

dübörög rajta az Iron Maiden.

 

(2) nagyobb téttel…
– Palásti Imre verse –

(Szavak: lélek, szerelem, nő, beteljesülés, elfogadás)

A férfi már látja, tudja ő, hahh,

a játéknak itt bizony a vége,

hideg van, meg amúgy is,

még a kávékiőntő porceláncsésze

is meleg, mondja forró, égeti a kezét,

a nő meg persze szétnéz, alaposan, 

látja jól, hogy mekkora most a tét,

fát hoz, befűt, ez a szerelem, és a kávét

kiönti, nem pöröl, hiába, a lélek itt

már az elfogadásra szakosodott (úgymond),

legalább megnyugszik majd (mármint a férfi),

nem lesz semmi gond, csönd lesz kicsit végre.

Látszik, a férfi már feladta, megtört középen,

a nő pedig nagyobb téttel ráfogad

(no, nem a férfira, hanem)

a beteljesülésre.

 

(3) Esetleg megemelhetnél
– Vadász Kata verse –

(Szavak: boldog, illatfelhő, mámor, tündököl, fény)

Esetleg megemelhetnél kicsit.

Olykor én is tündökölni vágyom.

Lehetne mondjuk úgy, boldog lennék,

hogy legalább néha értenél.

Jutna melletted olyankor egy kis levegő,

pici mámor, mint régen, és

talán némi fény is beszökne.

Most is itt várok rád,

abba az illatfelhőbe csomagolva,

amit ez az új parfüm ad. Tegnap vettem.

A születésnapomat azért mégiscsak

meg kellett valahogy ünnepelnünk, nem?

 

 (4) Talán félrehord a szívem
– Török Timi verse –

(Szavak: kereslek, méltatlan, hóangyal, megpendül, menedék)

Már három napja kereslek.

A boltba ugrasz csak le, azt mondtad.

Azóta nem mozgok.

Nézem az ajtót, hallgatom,

csapódik-e lent a kapu. Csak azt

a fémes dörrenést akarom nagyon

(máskor bezzeg hogy utálom),

hogy akkor visszaértél, reggelit hoztál.

Tudom, ijedt kis hóangyalnak látszom,

ahogy az aurádban tempózom.

És megpendül bennem valami,

talán éppen félrehord a szívem.

Tudod, nem jó ez így, nagyon nehéznek

érzem, hogy az összes menedék,

ami mögé most én, bújhatok,

az pár darab kifli, meg egy kis parizer.

 

(5) Az utolsó mondatod
– Nagy Georgina verse –

(Szavak: rejtélyes, vihar, planéta, táncol, szív)

Rejtélyes vihar van a szívemben.

Megtáncoltat, rángat is kicsit, pedig

csendes napot terveztem mára.

Hogy hol tudnálak végre elhagyni,

fogalmam sincs. Az utolsó mondatod

szerintem egy másik planétára is utánam jönne.

 

(6) Kolibri csőre
– Oszvald Réka verse –

(Szavak: gyöngyös, csokoládé, kolibri, cselló, bozont)

 

Mindegy, hogy habos, babos, kövekkel kirakott,

gyöngyös, vagy üres, durván szabott, esetleg rojtos,

úgyis arra kérlek majd, hogy hadd vegyem le,

ne foglalkozz vele, nem baj, ha bozontos, nekem is

váratlan, csak bort hoztam, meg csokoládét,

én sem készültem külön, mélyebben, előre,

tényleg felesleges az a sok gönc, mutasd magad,

szép vagy, alakod akár egy cselló, mi kell még?

Persze, a vonó. Az lesz akkor a kolibri csőre.

 

(7) Hőség
– Külkey Erika verse –

(Szavak: sárkány, farkas, nap, lovas, bőr)

Úgy tüzel, bombáz fehéren a Nap,

hogy elfolyik szürkén az alumíniumból

hajtogatott párkány. Megcserződik rajtam a bőr,

lassan fel lehet szögelni a falra.

Valami elvetemült sárkány torkában tudhat ilyet a hő.

 

A szoba marad, lesötétítve, ennyi jut most,

ember ilyenkor nem megy utcára.

De még ez is csak annyi, hogy mozdulat nélkül meredek

a plafonra, meg arra a néhány poszterre, plakátra,

amiket még régebben kiraktam.

(Akkor valahogy nem volt ilyen meleg.)

 

A playboy-lányt már meguntam,

a zenekar feloszlott, talán a hegyek

a farkasokkal, meg a csúcson

azzal a kupaknyi hóval, az még megvan.

Hűs vidéknek néz ki, lovasnak ábrándozom magam,

aki a vágtában nekidől a kemény szélnek.

 

(8) Angyalopnak
– Horváth Tibor verse –

(Szavak: angyal, hideg, bíbor, mélység, lélek)

Mert iszonyúak mind az angyalok.
Magamat mind gyakrabban azon kapom,
hogy ha nehéz nap után vagyok, Rilkét idézek.
De mit csináljon az ember, ha két-három számmal
kisebb ilyenkor a lélek, mint a kubatúra, amiben
lötyög, a test, mélységet keres, aztán ha talál
(vagy úgy véli), kölcsönvesz. Festményekről
lopott bíborral színez hideg, kék hajnalokat,
és reggel, ha kinéz a kertbe, látja, örül is,
bizony, már tőle is lopnak.

 

(9) ma is belevághatok
– Szili Juhász Mónika verse –

(Szavak: méltóság, szeretet, álom, beteljesülés, hála)

Méltósággal viselem az ébredést.

A tegnap esti zavaros álomból csak kevés

maradt meg, valami nagyon komoly problémán

dolgoztam, kattogtam egész éjjel. Talán

a beteljesüléssel volt valami, vagy hasonló.

Most nemhogy a megoldásra nem emlékszem,

de a kérdésre sem igazán, hála az égnek,

így aztán majd ma is belevághatok,

tudatlanságom szeretetébe,

friss, új erőimmel.

 

 (10) Salamon kertje
– Farkas Johanna verse –

(Szavak: pernye, mikroszemcsék, pépesít, Salamon, portfólió)

Sohasem volt fizikából igazán jó,

Salamon bácsinál a portfólió

erre nem terjedt ki,

de a kertje végében a kis raktár,

az a kalandozás birodalma volt.

Kipróbált ő már majdnem mindent,

feljegyzett és megfigyelt több ezer

halmaz, állapot és sejtszerkezetváltozást,

olvasztott, pépesített, égetett, szállt

a köd, a pernye, a gázok szöktek

a kiskerten meg a lakáson át,

míg aztán Salamonné egyik nap előállt,

nem pörölt, nem kérdezett, nem dorgált,

csak kitakarított. Mindent kiszórt.

Salamon, adok majd én neked, koszt,

mikroszemcséket, port, meg a csuda tudja

mimég vegyületet! Fogd végre azt a slaggot

és legalább egyszer locsold meg a kertet

ebben az életben!

 

(11) már könnyedén siklasz
– Szarka Judit verse –

(Szavak: undor, vágy, keserűség, csalódás, szabadság)

Az undor csak utóbb jön. Előbb a vágy.
Meg kell tanulni akarni, amire vágyunk.
Záróra, már csak mi vagyunk, egy plakát
keserű-shaket hirdet, „Utolsó kör?”,
te semmit, én kérek egyet elvitelre.
„Csalódás a mihez képest?” kérdezed,
zavaromban elnézek oldalra, fel a Szabadság-
hegyre (már a Dunánál járunk, jobbomra
esik, balra a Margit-Sziget), akarok
valami igazit válaszolni, de mire rád néznék,
látom, hogy már könnyedén siklasz.
Talpad nem is érinti a vizet.

 

 

(12) A Jupiter foltja
– Kiss Gabriella verse –

(Szavak: Jupiter, Európa, angyal, lélek, szív)

A Jupiter 69 holdja,

(a legnagyobbak az Io, a Kallisztó,

az Európa) és a szabálytalan pályájú

holdak több holdcsoportja

(az egyik úgy leng ki, akár a szív,

a másik pedig mintha úgy mozogna,

ahogy mozog a felbolydult lélek)

sohasem akadnak keringés

közben össze, kérlek szépen,

ez lehet véletlen,

vagy komoly számolást igényelt,

ki tudja.

(Ekkor a munkára kirendelt angyal

még ellenőriz egy utolsót,

megvan-e mindennek a megfelelő

íve és csoportja,

majd elégedetten

bólint és elnyomja

mezítláb a csikket,

új projekt van, siet,

és otthagyja azt, ami

nem tartozik majd már

semmilyen holdcsoportba:

a parázsló csikk helyén

kiégett a bolygó,

és ott tátong vörösen, egyedül

a Jupiter foltja.)

 

(13) takarítanom
– Szalkai Tímea verse –

(Szavak: csepp, hullám, napsugár, hajszál, örök)

Elfogytak már utolsó cseppjeink.

Drágám, már régen nincs hely abban a pohárban.

(Tudom, hogy amit a múltkor a zsebedben találtam,

azt is neki vetted, a kis titkárnődnek, annak a

Napsugárnak, vagy hogy hívják.) A múlt héten

az a hőhullám végleg leolvasztott rólad.

A szám kiszáradt, a szememben most nincsen fény,

a szívemben nem marad meg a meleg.

Nem jól alakult ez a nyár.

Már egy hónapja elköltöztél.

Felpucoltam mindent. De egy hajszál

mindig előkerül. A padlón, a lefolyóban,

a fotelkarfán. Azt akarod, hogy örökké

takarítanom kelljen utánad?

 

(14) csere
– Pinczési Mária verse –

(Szavak: őszinteség, szeretet, béke, hazugság, kibeszélés)

Hazahúz mégis az a kis hazugság.

Őszinteséget kértem, ő pedig tegnap

elém állt, és olyan szépet hazudott

nekem, hogy attól a béke megült

a szívemen, ezek szerint, igen,

fontos vagyok még. Tudom,

a másikkal majd kibeszél és most

csak azt a kényelmet mentegeti,

ami a szerelmet, aztán a szeretetet

váltotta, most már ez, ennyi vagyok neki.

Megszokott helyre kikészített, vasalt

ing, tiszta csésze, illatos törölköző,

és hogy nem kell megfelelnie,

csak szimplán odabújhat.

Most ezt mentegeti. Aztán,

ha már a másikkal is megszokta,

majd elhagy.

 

(15) Kijutsz velem lassan a fényre
– Palinkó Éva verse –

(Szavak: rozsda, tankol, kéreg, mackó, pipacs)

Rozsda ette, sötét és zaccos műhelyben

gubbasztó karosszérialakatosból

(aki naponta helyreüti a kasztnit,

lekeni, vikszolja, esetleg beletankol

a gépbe, a máséba) színes csokor lettél

mezei virágokból, búzavirágból, pipacsból.

A napra is ráforogsz végre, látod?

Kijutsz velem lassan a fényre,

és már a mackóalsódból sem villan ki

állandóan a feneked, formázlak,

eltökélten (milyen jó lesz ez neked),

csak az a kemény kis vacak, csak azzal

nem tudok mit kezdeni. Valami

kéreg lehet ott a szíved körül.

 

(16) Tenyérnyi hely
– Ecser Móni verse –

(Szavak: vászon, levendula, út, tenyér, gyökér)

Tenyérnyi hely van csak mellettem.
De odaülhetsz. Annyi, hogy pont elférsz.
Vászonból vágok majd ki egy nagyobb darabot,
arra festek dombokat, házat, naplementét,
erős gyökerű fákat, meg olyan utakat, amiket
Toszkánában láttunk, tudod, amik a végén összeérnek.
Felszögelem mögénk ezt a szép egészet, aztán
majd ez elé ülünk le, és én akkor elnézlek
és levendulaszínű a szemed.
Te pedig azt mondod, jól sikerült,
ügyes vagy, még maradok veled egy kicsit.

 

(17) Lájk
– Zotter Ors(i) verse –

(Szavak: pillangó, tánc, élet, csoda, hála)

Nem a csoda szüli a hitet,

hanem a hit szüli a csodát,

pörlekedem veled gyakran,

de most tiéd a lájk, Uram,

röpül feléd a hála,

a báb leválik rólam,

megmozdul az élet,

kezdődik a pillangó tánca.

 

(18) Zamárdi. Love. 2017
– Krassza Ildikó verse –

(Szavak: Balaton, tali, dodgem, Juditka, haverok)

Idén Zamárdi volt. Nemcsak a Sound,

hanem a minden,

haverok, tali és fanta,

a Balatonban izzított Juditka is,

hogy közeledik, amire oly régen várt,

két Alt-J-remix között,

a sínen túli kalandparkból

dodgemen jön érte el a király.

 

(19) Siófok-Lelle. Love. 2017
– Kácsor Judit verse –

(Szavak: Lelle, Ildi, vidámpark, Despacito, pókszemle)

Siófokon, a Plázson voltunk

tegnap este.

A homokban senki nem lép

magasat, lassan, csoszogva

megy a merengue,

aztán hajnalban keresed magad,

forgatod a fejed, hogy a tegnap este

után vajon most hogyan,

meg egyáltalán: merre van Lelle,

és még mindig a Despacitot

dúdolod, bejött hát Fonsiék terve,

csak Krassza Ildi tegnapi verse

nyomhatja esetleg le MB oldalán,

legalább tudom, hogy

vidámparkból jön és

dodgemmel érkezik a király,

összeszedem majd addig magam,

hátha engem választ

és én leszek nyári szerelme,

annak meg, hogy pókszemle,

a világon semmi értelme nincsen,

megvizsgáltuk, elsirattuk,

amolyan Daddy Yankee-sen,

de nem pók volt (csak én hittem

azt róla), egyszerű kiütések voltak,

te mondtad is előre,

nem kell a fehér rumba kóla.

 

(20) Vasárnap, ahogy
– Szilágyi Kata verse –

(Szavak: vasárnap, délután, csobogás, élet, halolaj)

Vasárnap volt.

Megint szomorú.

És már délután.

Sötétedett, az élet

pedig úgy csúszott ki

a kezeim közül,

mintha valami zsírral

kenték volna le,

halolajjal talán.

 

Megpróbálom most

azt gondolni, hogy

hétfőn majd újra

jó lesz, hogy olyan,

amilyen régen volt.

Sőt, hallom is már

a friss, üde zajt,

a könnyed csobogást,

árad szét bennem

a nyugalom, szökik,

zubog az ereken át.

 

Aztán eszembe jut,

hogy ez csak a múlt heti

csőtörés lesz megint

a fürdőszobában.

Gondoltam már

akkor is, hogy nem

csinálták meg rendesen.

 

(21) naplementének mondod
– Dobó Márta verse –

(Szavak: gravitáció, hullócsillag, naplemente, virágszirom, korbács, burka)

Amikor már érzed a gravitációmat,

(látod, mondtam, elvarázsollak majd,

magamba szippantalak, mint valami

megbolondult fekete lyuk), akár a hullócsillag,

úgy zuhansz rá az egemre, a boltozatomra.

Viszont amit vonszolsz magad után,

az a kis csóva, az olyat üt rajtam,

mintha csak valami égi korbács volna.

 

Én azt hittem, már elvesztél bennem.

Aztán meg hirtelen így rámcsapsz.

Fel is reped beléd a szívemnek burka,

virágszirom, halálok, győztes lehellet,

meg irtózat szivárog belőle, és azt mondod,

úgy kellett, esedékes volt, hogy lassan

én is cipeljek már valami gondot,

aztán már odáig mész,

hogy a szívemből kifolyó vért is

csak naplementének mondod.

 

(22) Zamárdi. Love again. 2017.
– Sipos Domokos verse –

(Szavak: vasalat, vasalt, veret, vonás, világszép)

Domokos fiam, a vasalt inged,

világszép vonásaid, a nyakkendőd,

meg a nyílt tekinteted miatt lehet

az, hogy a vőlegénye helyett

az a leány most veled veret

a Soundon a Guettára

és magasról tesz (bizony, ez a helyzet)

az apja tiltó szavára,

az meg a felszökő vérnyomásra

szedi, ami van otthon, „Anyukám,

mink van?”, kérdi, „Vasalat”,

hangzik a válasz, „Jó lesz”

és készíti már elő a kötelet,

meg az áthidaló vasakat,

mert ő tehet róla

ha nem ér haza épségben

az a lány, a bútorvasalat

gyengült meg bizony,

és ő nem hívta ki a szakembert,

a vasalt sarokpánt a szekrényen,

hát az engedett el,

igen, így jutott ki az a kis csibész.